A szarvasgomba föld alatt termő gyökérkapcsolt gomba, melyet a szerencsések főként tölgyes erdők talajában, vaddisznótúrásokban találhatnak meg, míg a szakembernek számító hétpróbás szarvasgombavadászok jól kiképzett kutyák és disznók segítségével kerítenek kézre télen és nyáron egyaránt. A nyári gomba világosabb színű, míg a téli sötétebb, mely alapján  fehér-, illetve fekete szarvasgombának nevezzük őket.

   

Az igen drága fűszergombának (fajtától függően 2-5000 euro/kg) számos különböző alfaja létezik szerte a világon, azonban mindegyikükben közös, hogy rendkívül finom, semmihez sem fogható selymesen fűszeres ízt adnak mind a sós, mind pedig az édes (főként csokoládéval készülő) ételeknek. Az angol és francia "truffel" elnevezés is ez utóbbira utal, mely egyszerre jelent szarvasgombát és krémmel töltött csokoládébonbont. Az etimológusok szerint ez azért van, mert - a már régen is vagyonokba kerülő szarvasgombát - konyakban, vagy brandyben áztatva tartósították, majd a visszamaradó alkoholt felhasználták az afrodiziákum számba menő édességek készítéséhez is. Ehhez kapcsolódó hiedelem szintén, hogy a  szarvasbikák a bőgés során, illetve párzás előtt ettől kapnak erőre (innen a régi magyar neve : gímgomba).

Felhasználása tehát igen sokrétű, aminek valójában csak a rendelkezésre álló mennyiség szabhat határt. Hajszálvékony szeletekre vágva lazac, illetve libamáj koronája lehet, krémleveseket vadíthatunk vele a végtelenségig, csokoládé parfék, szószok és bevonatok végletekbe menő fűszerezését bízhatjuk bátran rá. Ugyanakkor a kevésbé előkelő és karakteres ételek, mint a burgonyapüré is  új dimenziókat nyernek tőle. 

 

Ha netán  több szarvasgombát tudunk begyűjteni valami égi csoda folytán, a fel nem használt felesleget bátran  szeleteljük fel és tegyük el jó minőségű extraszűz olivaolajban. Az így keletkező olajat szintén sokrétűen használhatjuk saláták, levesek, köretek és húsfélék ízesítésére.

 

A bejegyzés trackBack URI-címe