Szurokfű
Írta: -ka-pír-   
2011. október 16.

Oregánó

A szurokfű vagy vadmajoránna - latin nevéből (Origanum vulgare L.) újabban oregánónak is nevezik - a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény.

Őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett; ma már megtalálható Európa és Ázsia nagy részén, sőt már Észak-Amerikában is. Sziklás erdőkben, különösen irtásokon, erdő szélén vadon is előfordul.

Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfű olajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.

Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.

A közkedvelt fűszer és gyógynövény különösen a török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt és ma már az olasz konyha ételeit el sem lehet képzelni nélküle. Használhatjuk paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adhatjuk. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is jól illik.

Az évelő félcserje gyökérzete kúszó, fokozatosan fásodó, a gyökértörzsszerű tarackokon sűrű, járulékos gyökerek fejlődnek. 4-5 év alatt fokozatosan „elvándorol" kúszó tarackjaival. Felszín alatt közvetlenül dúsan elágazó gyökérzete miatt sekély termőrétegen, köves, vízszegény helyeken is megmarad. A gyöktörzs osztásával kertben is könnyen szaporítható, magról valamivel nehezebben fogan meg.

Trackback(0)
Hozzászólások (0)add

busy
Utolsó frissítés ( 2011. október 22. )