Rozmaring
Írta: -ka-pír-   
2007. szeptember 21.
Rozmaring
Rozmaring
Ez az emberemlékezet óta nagyra becsült fûszer- és gyógynövény Európa mediterrán területein õshonos, de cserépben átteleltetve hazánkban is régóta termesztik a vidéki porták kiskertjeiben, amelyrõl számos népdalunk is megemlékezik. A fásszárú örökzöld bokrocska tûlevélre emlékeztetõ, vékony, hosszúkás levelei elmorzsolva enyhén kámforos, friss illatot árasztanak magukból, amit szárított formában is jól megõrizhetünk légmentesen záró fûszertartó edény segítségével.

 A rozmaring a mediterrán konyha egyik legalapvetõbb fûszernövénye, s mint ilyen, elengedhetetlen összetevõje a Provence-i fûszerkeveréknek, így gyakran használhatjuk mindenféle paradicsomos, illetve fokhagymával ízesített nyárias jellegû ételhez. Mindemellett friss, illatos, kissé bitteres ízhatása jól passzol a vadételekhez, illetve a bárányból és egyéb juhfélékbõl készült sültekhez. Ízesíthetünk azonban vele akár salátaecetet is, melybõl olajjal, zsályával, borókával és hagymával kombinálva különleges páclevet nyerhetünk mindenféle vörös húsból készült ételekhez.

Gyógynövényként forrázatát epebántalmak kezelésére, illetve ideg- és gyomorerõsítésre, görcsoldásra használták egykor, sõt Max de Roche úr „A szerelem étkei” címû munkájában különleges vágykeltõ fûszerként, s egyben afrodiziákumok összetevõjeként is említi.  Ez talán megmagyarázza azt is, hogy a régi korok leányai miért fonták a hajukba, s a legények miért is tûzték minden vasárnap a kalapjuk mellé.

 Recept:

 Rozmaringos borjúsaslik

Trackback(0)
Hozzászólások (0)add

busy
Utolsó frissítés ( 2007. szeptember 21. )