A szarvasborjú - vagy ünõ - húsos csontjátból, illetve a lõtt részt kivágva a maradék oldalasból készíthetjük el ezt a kitûnõ alapmártást. (Ha nem áll rendelkezésünkre vadcsont, készíhetjük marhából is). 

 

A csontokat bárddal felaprítjuk és megpirítjuk 2 evõkanál zsíron. Hozzáadjuk a felszeletelt zöldségeket, a nagyobb gerezdekre vágott hagymát, a felaprított gombát, a paradicsompürét és a kissé megtört fûszereket, majd miután ezeket is hozzápirítottuk a csonthoz, az egészet felengedjük a húslevessel. Legjobb, ha a leves marhából vagy fácánból készült, de végsõ esetben használhatunk hozzá 2 db erõleveskockát is.

Míg a csont és a zöldségek fedõ alatt puhulnak, a cukrot fél kanál zsíron aranysárgára pirítjuk és a liszt hozzáadásával barna rántást készítünk belõle. A rántás felengedéséhez nyugodtan használjunk egy merõkanállal a mártáshoz öntött levesbõl. Miután a rántást hozzáadtuk, mérsékeljük a tüzet és addig fõzzük fedõ alatt tovább, amíg a húsos részek le nem válnak a csontról és a zöldségek szétmálnak. Ehhez mintegy 4-5 órára van szükség. Végül hozzáadjuk a vörösbort és a worchester-t, 1-2 percig forraljuk még vele, majd acél szitán leszûrjük és a zsírt eltávolítjuk a tetejérõl. A jó barnamártás színe sötétbarna, a bemártott kanálról lefelé fordítva nem folyik le. Önmagában alapvetõen vöröshúsokhoz adjuk, de különbözõ komponensek hozzáadásával számos egyéb mártást is készíthetünk belõle. Hûtõszekrényben 2-3 napig is tárolható, fagyasztva pedig szinte bármeddig, így érdemes a maradékot eltenni késõbbi felhasználás céljára. 

A bejegyzés trackBack URI-címe